Mivel Svédországban nagyon sokan keresnek menedéket,(és újabban egyre nehezebben kapnak)elég nagy a nyelvi kavalkád. Vonatkozik ez a psychiátriára is, sőt. A psychiátrián nagy számban fordulnak meg menekült státusra várok.
Egy részük tényleg beteg, de legalábbis nagyon rosszul érzi magát a bőrében, másik részük psychiátriai betegséget szimulálva próbál letelepedési engedélyt kapni.
Ez a külföldről jött psychiátereknek nagy kihívás. Teljesen új terület, amiben nincs tapasztalatunk.
A másik nehézség, hogy tolmáccsal kell sokszor dolgozni, néha csak telefonon keresztül.
A tolmács központokat a megye működteti, erre törvény kötelezi őket,ami kimondja, hogy aki nem beszél svédül annak joga van tolmácshoz ha egészségügyi ellátásra szorul, vagy hivatalos ügyet intéz.
A tolmács szolgálat a nap 24 órájában rendelkezésre áll és a tolmácsokra is vonatkozik természetesen a titoktartási kötelezettség.
Néha nem könnyű megfelelő tolmácsot találni. Talán a legnehezebb ügy volt mandikát beszélőt keríteni.
Arról már nem is beszélve, hogy egy ilyen kisvárosban lassan mindenki rokona mindenkinek, mivel évek alatt az egész család ideköltözik több részletben. Nem túl nyerő amikor a tolmács a beteg unokatestvére, titoktartäs ide vagy oda.
Adódnak érdekes szituációk is. Beszéltem már úgy beteggel, hogy egy ritka nyelvjárást beszélő tolmács egy Malmőbe tartó vonaton ült egy mobil telefonnal a kezében.
Azért kíváncsi vagyok ez hogy oldható úgy meg, hogy a titoktartáson ne essen csorba!
Kb. fél éve voltam Svédországban amikor az orosz tolmács a beszélgetés után megkérdezte tőlem honnan jöttem. Amikor megmondtam hogy honnan, igen elcsodálkozott, mert tudta, hogy nálunk kötelező volt oroszul tanulni. Kicsit kiakadt, amikor elárultam neki, hogy 9 év orosz „tanulás” van a szatyromban,hát még amikor az is kiderült, hogy fél éve vagyok csak itt. Na nem azért mert annyira jól beszéltem svédül, csak hát az arányok.
Az örebroi megyei tolmács centrum a következő nyelvekhez tud tolmácsot biztosítani:
Ja, a tolmács a legképtelenebb helyeken című történet ismerős. Mellesleg a hátamon feláll a szőr, amikor telefontolmáccsal kell dolgozni. Ennél már csak a pszichoterápia telefontolmáccsal a jobb. Nem tudom, nekem a pszichiátria személyes jelenlétről szól, nem arról hogy a beteggel közösen egy telefonra meredve "beszélgetünk". A legjobb azonban a bírósági meghallgatás kényszerkezelés elrendelésekor - egy csomó alkalommal a szakértő pszichiáter kihangosított mobiltelefonon van jelen. Oké, megkapja az ügy összes anyagát meg minden, de amikor fülelni kell veszettül hogy mit mond, mert nem jo a kihangosítás, meg egyáltalán, pszichotikus beteg aki ott ül és hangokkal van teli a feje, és pluszba ott van egy hang a telefonbol ami azt mondja, hogy beteg és nem mehet haza. H, anyit beszélünk a személyes integritásról, meg a respektről - nekem ez nem tűnik annak, a beteggel szemben sem, saját magunkat már nem is említem.
VálaszTörlés