Azért, hogy megtarthassák a psychiátriai engedélyüket, az ország psychiátereinek kötelező továbbképzésen kellene részt venniük. Enélkül az engedély visszavonható lenne.
Ezt javasolja a Svéd Psychiátriai Társaság.
A psychiáterek nagy része több időt szeretne szentelni továbbképzésre és kutatásra.
Ez derül ki abból a felmérésből amit nemrég végeztek a psychiáterek között.
Azért, hogy kellően magas színvonalat lehessen tartani a psychiátriai ellátásban, a terület minden szakorvosának lépést kellene tartani az új metódusokkal és meg kellene ismerni a felgyülemlet tapsztalatokat.
Ez olyannyira fontos, hogy kötelezőnek kellene lennie, a Svéd Psychiátriai Társaság szerint.
Egy javaslat szerint a Svéd Orvosok Társasága fog felhatalmazást kapni arra, hogy dolgozzanak ki egy rendszert a kötelező továbbképzésekre.
Svédországban semmiféle továbbképzési kötelezettség nincs a szakorvosok számára!
Mindenki dolgozhat, minden következmény nélkül, csak a szakvizsgára felkészüléskor megszerzett tudással, élete végéig.
Folyamatos továbbképzés azonban abszolút szükségszerű lenne, hogy emeljék az ellátás színvonalát - állítja Christina Spjut, az SPF vezetője.
Kötelező a folyamatos továbbképzés többek között Norvégiában, Angliában és az USA-ban is, azért hogy a szakorvosok megtarthassák a működési engedélyüket.
Az SPF hasonlót akar Svédországban is bevezetni.
A SPF szerint a munkaadók azáltal próbálnak spórolni, hogy nem engedik továbbképzésre a psychiátereket.
Az első amit lehúznak a vezetők az a továbbképzés.
Az SPF az akarja, hogy egyértelmű kötelezettsége legyen a munkaadóknak a továbbképzési lehetőségek biztosítása.,ugyanakkor a psychiátereknek meg legyen kötelező a részvétel, hogy szinten tartsák a tudásukat és új ismereteket szerezzenek.
A psychiáterek kötelező továbbképzése teljesen helyénvaló és remélem a többi szakmában is támogatásra talál ez a javaslat - mondta Kerstin Nilsson az Orvosok szövetsége továbbképzési szekciójának vezetője.
Mia Wärngård
(Dagens Medicin, 08.10.01.)
SPF - Svéd Psychiátriai Társaság teljes javaslata eredetiben itt olvasható.
"Mindenki dolgozhat, minden következmény nélkül, csak a szakvizsgára felkészüléskor megszerzett tudással, élete végéig."
VálaszTörlésNem itt váltam szakorvossá, így hiányos az ismeretem az itteni képzésről... De milyen szakvizsgáról lenne itt szó??? Amint láttam, itt szinte csak a "handledare"-től (segítő-vezető szakorvostól) függ, hogy ki milyen tudásra tesz szert az évek alatt. A felettesnek meg max. heti 1 órája van a "képzésre". A többit lesse el szerencsétlen gyakornok ott, ahol tudja.(Így aztán simán ad mindenféle diagnózisokat az éppen felsorolt panaszok alapján a visszatérő betegnek -- ki emlékszik már rá, hogy mondjuk egy-két hónapja erről a betegről beszéltek már érintőlegesen, s akkor mást diagnosztizáltak... Hogy rakják így össze a mozaikokat?)
Engem nem engedtek szakrendelni jóideig - itt meg egy AT- vagy ST-orvossal találkozik először a beteg. Ja, hogy aztán öt percre tanácsot kérhet egy szakorvostól? Nekem ez bizony furcsa.
Akárcsak az, hogy senki sem veszi az energiát (igen, mert ez sokat igényelne), hogy átnézze a beteg előzetes dokumentációját... (Te jó ég, hogy mikre nem bukkantam egy-egy éves kontrollra megjelenő sch. diagnózisú beteg anyagában!)
Jajj, még sorolhatnám. S bevallom, azt érzem, mintha a hét kicsinyke évvel a hátam mögött több/másabb(?) lenne a tudásom időnként... (Nekem? Mikor még én is vágynék okulásra.)
Nos, hát itt maximum a nyelvben, s a dokumentálásban fejlődhetek. Igen, ezt érzem egy év letelte után - s a munka igazán csak most kezdődik...
Az eredeti cikkebn ST képzés ideje alatt megszerzett tudás szerepel. Úgy gondoltam ez nem mond semmit az otthoniaknak, ezért írtam szakvizsgát. Amúgy tényleges szakvizsga nincs. Végig kell járni az előirt osztályokat , majd a végén írni kell egy szakdolgozatot.Slussz.Vizsga, mint olyan nincs.
VálaszTörlésAztán ha belegondolunk abba, hogy még kötelező továbbképzés sincs, ami azzt jelenti, hogy gyakorlatilag tényleg nincs, (mmivel tényleg ezen spórolnak legtöbbet), akkor már nem is kell csodálkozni, ha olyan mellényúlások vannak, mint amiről mostanában irtam.
ez nem csak a pszichiarriára érvényes, egyik szakterületen sincs kötelező továbbképzés. Ennek az lett az egyenes következménye, hogy egyesek, főleg oktató intézmények szakorvosai élnek a lehetőségek szinte végtelen palettájával a többség viszont a kényelmesebb utat követi és leragad a napi rutin az ugynevezett PM szintjén. Mondanom sem kell, hogy a PM medicinahoz nem föltétlenül kellene orvosi egyetemet, stb végezni.
VálaszTörlésTalán ez a jelenség magyázza az orvos szerepének visszaszorulását a döntési szintről a csupán felelőségválalás szintjére. Jómagam nem pszichiátriai környezetben dolgozom de érintkezem a pszichiátriával. Sajnálattal tapasztaltam, hogy például az elektrosokk kezelést a kollegák teljes egésszében átadták az ápolóknak. Szerintem ez csak a jéghegy csúcsa az orvosi jelenlét és presztizs visszaszorulásában.
A jovedelem adatok nyilvanosak, de az hogy kinek, milyen betegsege van az nem.
VálaszTörlésén speciel azt sem értem, hogyan lehet az ECT kezelést jóformán minden szomatikus státusz vagy kivizsgálás nélkül vállalni. Pedig ez az elvárás. Egy időben azon szenvedtem, hogy legalább a magas vérnyomésosokk védelmében lehessen valamit csinálni de sokra nem mentem. Az evidens baserat medicin szerint nem bizonyitott, hogy ez probléma lenne. A jómuiltkor ugyan ilyen tudományos alapon szakadt szét egy páciens hasi aneurizmája ECT kezelés következtében, bele is halt a helyszinen de ez sem bizonyit semmit. Majd jelentkezem mailen is.
VálaszTörlés